Néhány évtized múlva a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válik. Ennél talán még nagyobb probléma, hogy nem készül erre rendesen a lakosság: az öngondoskodást segítő megtakarítások (életbiztosítások, nyugdíjpénztárak, NYESZ) aránya nagyot csökkent az elmúlt években a megtakarításokon belül, és bár a koronavírus megjelenése tavasszal még tartalékolásra ösztönözte a lakosságot, hosszabb távon a járvány is tovább ronthat a helyzeten.

Három nyugdíjcélú megtakarítási formát díjaz manapság 20%-os befizetésarányos adókedvezménnyel az állam, így gyakorlatilag ezek uralják a magyar öngondoskodási piacot:

• nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ),
• önkéntes nyugdíjpénztár,
• nyugdíjbiztosítás.

Az életbiztosításokat is öngondoskodási célú terméknek tekinthetjük (a részhalmazuknak tekinthető nyugdíjbiztosításokban heverő összegről pedig nem találtunk hivatalos adatot), ezért ezek nominális állományát is tartalmazza alábbi ábránk. Első ránézésre nincs itt különösebb látnivaló: gyarapodik az öngondoskodási termékekben lévő vagyon állománya, hiszen az életbiztosításokban 3,9%-kal, az önkéntes nyugdíjpénztárakban 5,1%-kal több pénz hevert 2020 közepén, mint egy évvel korábban, és „csak” az eleve kisebb arányt képviselő NYESZ-en lévő értékpapírok állománya esett vissza több mint 10%-kal.

Árnyaltabb és jobb képet kapunk az öngondoskodások alakulásáról, ha megnézzük azt is,

• hogy teljesítenek az öngondoskodási termékek a megtakarítási piac egészéhez képest,
• minek köszönhető ez a vagyonnövekmény (hogy alakulnak pl. mögötte a tranzakciók, vagyis mennyire népszerűek ezek a megtakarítások),
• hogy alakul azok száma, akik ezeket a hosszú távú megtakarításokat választják.

Teljesítmény a nagyobb piachoz képest

A megtakarítási piac egészén belül alulteljesítenek e termékek. Miközben a lakosság bruttó pénzügyi vagyona 2020 közepére megközelítette a 63 ezer milliárd forintot, az öngondoskodási célra félretett pénz alig 4500 milliárd forintra rúgott. Míg 2013 elején még a pénzügyi vagyon csaknem 10%-a hevert öngondoskodási formában, ma már csak 7,2%-ot tesznek ki, ami romlás a 2019 végi 7,6%-hoz képest is. Mint az alábbi ábrán látható, 2013 végéhez képest különösen az életbiztosítások visszaszorulása látványos.

Az életbiztosítások nemcsak a megtakarítási piacon, hanem a biztosítási piacon is alulteljesítőnek számítanak. Bár a második negyedév erősebben alakult a korábban megszokottnál, és nem omlott össze a piac a digitális átállás súlya alatt, az év első felének egészét tekintve a biztosítási szektor 3,6%-os bővülésén belül az élet üzletágak mindössze 0,6%-kal, a nem-élet üzletágak 6,0%-kal növekedtek. Míg tíz éve jelentős fölényben volt az életbiztosítási piac díjbevétele a vagyon- és felelősségbiztosításokhoz képest, ma ez pont fordítva van.

Mennyire népszerűek a megtakarítások?

Ahogy láttuk, abszolút összegben növekedés, relatív értelemben viszont aluteljesítés tapasztalható az öngondoskodási termékekben lévő vagyon szempontjából. Még árnyaltabb lesz a kép, ha megnézzük, hogy az abszolút összegű emelkedést mögött milyen tényezők állnak. Azt láthatjuk az MNB pénzügyi számlák statisztikáiból, hogy

A NYUGDÍJPÉNZTÁRAKHOZ 2012 ÓTA, AZ ÉLETBIZTOSÍTÁSOKBA 2013 ÓTA NEM ÉRKEZETT OLYAN KEVÉS FRISS MEGTAKARÍTÁS, MINT TAVALY, EZT AZONBAN AZ IDEI ELSŐ FÉLÉVBEN MINDKETTŐNÉL SOKÉVES CSÚCS KÖVETTE.

A koronavírus és a kijárási korlátozások ellenére meglepő módon erőteljesre sikeredett második negyedév valószínűleg azzal magyarázható, amiről Kurtisz Krisztián, az Uniqa Biztosító vezérigazgatója beszélt nekünk e heti interjújában:

A válságok nagyjából egy-másfél év csúszással érik el a biztosítási piacot, és úgy tűnik, így lesz ez most is. Először megnő az ügyfelek fizetési fegyelme, mert elkezdjük félteni azt, amink van.

Mint ábráinkon látható, a hosszú távú trend tehát negatív.

Ráadásul miközben a tranzakciók szempontjából gyengén sikerült a tavalyi év és jobban az idei első félév, a hozamok szempontjából épp ellentétes jelenség volt megfigyelhető. Az elmúlt évtizedben mindössze egy olyan félév volt, amikor nagyobbat buktak volna az öngondoskodók, persze a veszteségek nagy része nem realizált veszteség, és nem is szabad, hogy vagyonkivonásra késztesse az öngondoskodókat.

Hányan vannak a megtakarítók?

Közel másfélmillió olyan megtakarító lehet Magyarországon, aki kifejezetten nyugdíjcélú, potenciálisan adókedvezménnyel támogatott öngondoskodási termékkel rendelkezik (itt az életbiztosítások helyett a nyugdíjbiztosításokat nézhetjük az elérhető adatoknak köszönhetően. Az MNB statisztikái szerint a nyugdíjbiztosítások kivételével mindegyik csökkenő trendet mutat, az önkéntes nyugdíjpénztári tagok számra például 2013 végén még 1,2 millió felett járt, a NYESZ-számláké pedig megközelítette a 160 ezret. Most előbbi alig 1,1 milliónál jár, utóbbiban pedig mostanság esik 100 ezer alá.

A nyugdíjbiztosítások darabszáma növekszik ugyan, de az utóbbi időben ez a növekedés is jócskán lelassult. Alábbi ábránk is azt mutatja, hogy a magán-nyugdíjpénztárak egy évtizeddel ezelőtti beszántása óta az önkéntes nyugdíjpénztárak népszerűsége is trendszerűen csökken: egyre kevesebb az új belépő.

Hogy végezetül egy nem nyugdíjcélú, hanem lakáscélú öngondoskodási formáról is szót ejtsünk: a lakás-takarékpénztári megtakarítások jövője sem fényes. Az Aegon két éve, az OTP tavaly, az Aegont megvásárló Erste pedig idén ősszel jelentette be értékesítésének felfüggesztését, miután az állami támogatás megszűnésével drasztikusan visszaesett az ezek iránti kereslet. Mára csak a Fundamenta maradt ezen a piacon. A 2018 előtt kötött, még állami támogatást élvező szerződések felhajtóerejének köszönhetően még nő az e termékekben fekvő összeg, de lassulás után visszaesés prognosztizálható itt is.

Forrás