System message
We know where we are going!

We know where we are going!

We have clear goals and a conscious vision for the future, and we hope that together we can mobilise forces that we could not do separately.

vajon-osszehasonlithatjuk-az-onyp-es-a-nyugdijbiztositas-tkm-ertekeit

2021.02.25

Vajon összehasonlíthatjuk az ÖNYP és a nyugdíjbiztosítás TKM értékeit?

2020 márciusától már nem csak a különböző nyugdíjbiztosítások TKM-értékét, hanem az önkéntes nyugdíjpénztárak díjait is könnyen összehasonlíhatjuk. Valljuk be, ez relatíve nagy könnyebbséget jelent, hiszen azok számára is támpontot nyújthat, akik nem annyira jártasak a pénzügyekben.

De miért is történik mindez?

A Magyar Nemzeti Bank nem titkolt célja, hogy minél inkább kihegyezze a különböző pénzintézetek (sőt, a különböző pénzügyi szektorok) közötti versenyt, amivel mi, fogyasztók is jobban járunk. Ugyanis minél könnyebben összehasonlíthatók a TKM-ek, annál egyszerűbb eligazodni a különböző pénzügyi termékek között.

Mindez persze szép és jó, azonban sajnos korántsem ilyen egyszerű.

Ugyanis érdemes fenntartással kezelni a mutatók által prezentált számokat, mert a laikusokat könnyen tévútra vezethetik.

A TKM mutatóra érdemes csak arányszámként tekinteni

Mint azt tudjuk, a teljes költség mutató – nevéhez híven – az összes költséget takarja, amit az ügyfél az adott termékben közvetlenül vagy akár közvetve a tartam során megfizet. Mivel maga a TKM tulajdonképpen a költségekből adódó hozamveszteséget fejezi ki, ennek a tartam alatti átlagos, évesített százalékos mértékét mutatja meg. 

Azonban a dolgot árnyalja, hogy a TKM minden esetben egy átlag példával számol – vagyis nem az adott személyre és szerződésre szabottan mutatja meg a pontos számot, hanem egy átlagos mértékű befizetés mellett, néhány minta életkorú ügyfél esetén, a hozzá tartozó minta tartamra közöl csak értékeket.

Picit tovább nehezíti a dolgot az is, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak és a nyugdíjbiztosítások esetén is némiképp más és más metodikát alkalmaznak, így még ezek a minta tartamok sem mindig feleltethetőek meg egymásnak. 

Ez a gyakorlatban egészen pontosan azt jelenti, hogy az ÖNYP-k esetében 35-, 45-, és 55 éves fiktív karakterrel számolnak, akik havi szinten 25 ezer forintot fizetnek, 30-, 20-, és 10 éves intervallumban. 

Ugyanezek a fiktív személyek a nyugdíjbiztosításnál 45-, 50-, és 55 éves ügyfelek, akik 20-, 15-, és 10 éves időtartamban fizetnek be 25 ezer forintot. (Tehát mindkét esetben annak megfelelően, hogy végsősoron a most is hatályos, 65 éves nyugdíjkorhatár jöjjön ki eredményként.)

Azonban van egy kis bökkenő, amit a figyelmesebbek már minden bizonnyal kiszúrtak: mégpedig az, hogy a két különböző konstrukcióban – bár átfedéssel – de más intervallumok vannak megadva. Így vannak olyan időtartamok, ahol nem érhető el mindkét terméktípusra TKM érték.

Hiszen az ÖNYP-k esetében csak a fent említett 10-, 20-, és 30 éves időtartamban, míg a nyugdíjbiztosításoknál 10-, 15-, és 20 éves időtartamban számítanak TKM-et. Így a 15 éves és a 30 éves időtávra – ahol hiányzik vagy az egyik vagy másik érték – a TKM alapján terméktípusok közötti összehasonlítást végezni egész egyszerűen lehetetlen.

Tehát a bökkenő az, hogy az eltérések miatt ezekre az időtávokra csak az adott terméktípuson belül megtalálható módozatokat hasonlíthatjuk össze. 

Vagyis, természetesen jól alkalmazható a 15 éves TKM érték, ha különböző nyugdíjbiztosítási szerződéseket szeretnénk egymással összehasonlítani. Éppígy jó a 30 éves TKM érték, ha az egyik önkéntes nyugdíjpénztári megoldást szeretnénk összehasonlítani egy másikkal.

Azonban ezek az időtávok csak erre nyújtanak lehetőséget. Nem biztosítják az “átjárást” a terméktípusok között.

Van ugyanakkor közös halmaz a két esetben, ahol ugyanúgy számolunk teljes költség mutatót, ez pedig a 10 éves, illetve a  20 éves időtartam, így ezekre az időtávokra valamennyire reális képet adhat a TKM a két terméktípus közötti összehasonlításban is.

Fontos azonban itt is újra kifejteni, hogy a TKM csupán egy átlagos befizetés alapján egy mintatartamra számolt összeg. Amennyiben nem pont 45 évesek vagy 50 évesek vagyunk a szerződéskötéskor, illetve nem pont havi 25 ezer forintot fizetünk, úgy a ránk érvényes “effektív” költségek magasabbak vagy alacsonyabbak is lehetnek.

Mivel a terméktípusok közötti összevetésre alkalmas leghosszabb TKM mutató a 20 éves érték, így a 45 évnél fiatalabb ügyfelek esetén már különösen nehézzé válik a választás.

A nyugdíjbiztosítások 10-15-20 éves mutatójából jól kitűnik, hogy TKM értékek a tartam növekedésével együtt meglehetősen meredeken csökkennek. Ennek oka, hogy a legtöbb biztosítás költségszerkezete fejnehéz: a tartam elején nagyobb költségelvonásokat alkalmaznak, amelyet a tartam későbbi szakaszában – gyakran progresszív, folyamatosan növekvő – hűségbónuszokkal kompenzálnak.

Vagyis a nyugdíjbiztosítások esetén a költségvisszaosztások (hűségbónuszok) hatása csak 20 éves tartamig tudja “megmutatni” magát a TKM értékekben. Az e feletti tartamra (pont ott, ahol sok termék a leginkább költséghatékony) például 30 évre már nem közölnek értéket, így már azok komoly hatása sem látható. Különösen fontos tehát, hogy semmiképpen se vessük össze például egy 28 éves tartam esetén a nyugdíjbiztosítás 20 éves, valamint az önkéntes pénztár 30 éves TKM értékeit, mert ez a metodika nem ad reális képet.

Ezért sem érdemes csak a TKM alapján döntést hozni

A fent említetteken túl érdemes szót ejteni arról is, hogy a TKM csupán a költségeket mutatja meg, a várható hozamokat nem. Pedig egy hosszú távú befektetés során talán mondanunk sem kell, hogy mennyire fontos ennek mértéke.

Ez egyébként a nyugdíjbiztosítások esetében egy klasszikus, garantált termék esetén a többlethozam-jóváírásokkal együtt körülbelül 1-4% közötti értéknek felel meg.

Egy közepes kockázatú befektetés esetén már jóval nagyobb, akár 7-9%-os hozam is elérhető, igaz ehhez az kell, hogy a portfólióban nagyobb mértékben legyenek különböző részvények. Magas kockázat mellett pedig már jóval magasabb, akár 9-15%-os hozamot is realizálhatunk, itt azonban már magasabb kockázatvállalási hajlandósággal kell rendelkeznünk.

Természetesen nemcsak a költségek, de az egyes biztosítók eszközalapjai is nagymértékben szórnak.

Hasonló számokat találhatunk a nyugdíjpénztárak kiegyensúlyozott és növekedési kockázatú befektetési stratégiát követő portfólióit szemlélve is. Igaz – ott mivel általában csak 4-5 fix csomag közül választhatunk egyet – már kevésbé lehet személyre szabni a befektetés összetételét. Ennek ellenére a hozamok itt is jelentős eltéréseket mutatnak pénztárról pénztárra.

Mindkét terméktípusnál az adja a nehézségét, hogy rengeteg konstrukció közül választhatunk, és a bőség zavarában igen könnyű elveszni. Ráadásul nemcsak a költségek mutatnak nagy szórást, de a jövedelmezőség tekintetében is komoly historikus különbségek vannak.

Végső soron volt-e értelme bevezetni az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó TKM-et?

A rövid, és egyértelmű válaszom természetesen az, hogy igen. Ez ugyanis egy nagyon nagy előrelépés a konstrukciók minél nagyobb átláthatósága felé, főleg ha figyelembe vesszük, hogy hol tartottunk még 8-10 évvel ezelőtt.

Természetesen nagyon üdvözölnénk, ha 15 és 30 évre is összevethetőek lennének a különböző terméktípusok konstrukciói.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, amit már többször is kiemeltünk; maga a teljes költség mutató még nem mutat teljesen egységes, reális képet egy-egy adott pénzügyi termékről, hanem jóval több perspektívából is meg kell vizsgálni.

Ezt laikusként szinte lehetetlen, feltétlenül szükséges hozzá pénzügyi végzettség, vagy legalábbis magasfokú pénzügyi affinitás, és érdeklődés a szakma iránt: nem is beszélve az erre szánt időről.

 

Forrás