Orvosok és mérnökök, tanárok és munkanélküliek egész hada állt rá a kétezres évek elején az életbiztosítások magas jutalékot ígérő, a legjobbak számára még luxusautóval is kecsegtető értékesítésére. Aztán a piaci hozamok visszaestek, a megtakarítók csalódtak, a kereslet hanyatlani kezdett, és a magyar életbiztosítási piac motorját jelentő többes ügynökök jelentős része eltűnt.

2009 óta éves átlagban alig 1%-kal bővült a piac, miközben a vagyon- és felelősségbiztosítások bővülése meghaladta az évi 3%-ot. 2018 igazi fekete év volt: 5 éve nem látott gyenge értékesítési számokat és 10 éve nem látott negatív hozamot produkáltak az életbiztosítások (utóbbi persze még "jóvátehető"). Az MNB pénteken közzétett éves biztosításpiaci adatai fényében néztük meg közelebbről az életbiztosítási piac teljesítményét. 

Az egy évvel korábbi 7,9% után 7,1%-kal nőtt 2018-ban a magyar biztosítási piac díjbevétele, így ez lett az elmúlt évtized második legmagasabb növekedési rátája. Ahogy az alábbi ábrán is jól látható, a nem-életbiztosítások adták a piac motorját, itt ugyanis 10,5%-os bővülést láthatunk. Életbiztosításra ezzel szemben csak 3,5%-kal költöttünk többet, mint egy évvel korábban, de mint látni fogjuk, ez a szám még hízelgő is a háttérben zajló negatív tendenciákhoz képest. 

Közép- és Kelet-Európa nagy részén megfigyelhető, hogy az életbiztosítások nem találják a válság eleje óta a helyüket. Ennek egyik oka, hogy a piacot nem a klasszikus biztosítások, hanem a főleg megtakarításként funkcionáló befektetési egységgel kombinált (unit-linked) termékek dominálják. Kockázati fedezetük jellemzően túl alacsony, költségszintjük (ennek mutatója a TKM) pedig túl magas ahhoz, hogy akár hagyományos értelemben vett biztosításként, akár befektetésként elégedett ügyfelek széles rétegeit teremtsék meg a biztosítók számára. E termékek tavaly az életbiztosítási díjbevételeknek még mindig az 58%-át adták Magyarországon. 

Szokás a piacot rendszeres és egyszeri díjas termékekre bontani. Előbbiek tartós és stabil, utóbbiak átmeneti és gyorsan változó díjbevételt jelentenek a biztosítóknak. A piac egyik legfontosabb teljesítménymutatója lett ezért az egyszeri díjas termékeket mindössze 10%-os súllyal, a rendszereseket pedig 100%-ban figyelembe vevő korrigált díjbevétel kategória. A korrigált díjbevételek tavaly 2,1%-kal emelkedtek, a rendszeres díjas életbiztosítások díjbevétele (eseti befizetéseikkel együtt) ugyanis csak 1,8%-kal gyarapodott 2018-ban. E számok nemcsak a nominális GDP növekedésétől, de a tavalyi 2,7%-os inflációtól is messze elmaradnak, vagyis reálértéken érdemi visszaesés történt az életbiztosítási piacon. 

Az elmúlt egy évtizedben éves átlagban mindössze 1,1%-kal nőtt a magyar életbiztosítási piac korrigált díjbevétele, pedig a válság előtt kétszámjegyű bővülés is előfordult. Ahogy az alábbi ábrán látható, az elmúlt három évben is jelentősen elmaradt a különböző életbiztosítási kategóriák díjbevételének növekedése a vagyon- és felelősségbiztosításokétól. 

Nemcsak a nyomott átlagdíjak miatt alacsony bázisról induló gépjármű-biztosításokra kell gondolni, a többi vagyon- és felelősségbiztosítás is messze felülteljesít az életbiztosításokkal szemben, és szépen együttmozog a gazdasági növekedéssel. A magyar biztosítási piac kettészakadása tehát egyre látványosabb. 

Az olló nemcsak a díjbevételek, hanem a biztosítói eredménytermelés szempontjából is egyre jobban szétnyílik. 2013 és 2015 között az életbiztosítások nagyobb profitot hoztak a biztosítóknak a vagyon- és felelősségbiztosításoknál, 2016 óta azonban ez nincs így. 2018-ban már 73 milliárd forintos profitot értek el a biztosítók, és ezzel felülmúlták a ma is élő biztosítási adó bevezetése előtti 2009-es szintet is. 

Ebből 36 milliárd már a nem-életbiztosításokból származott, és csak 25 milliárd forint az élet oldali tevékenységből. Pedig a biztosítási adó egy az egyben a nem-életbiztosítási piacot terheli, idén a kormány (a díjba beépített baleseti adóval együtt) 67 milliárd forintot tervez így beszedni a biztosítóktól. 

A nem-életbiztosításokkal szemben az életbiztosítások húzótermékét pedig még adókedvezménnyel is támogatja az állam. Az MNB adatai szerint az adókedvezményes nyugdíjbiztosítások díjbevétele 2018-ra 72 milliárd forintra emelkedett, e termékek nélkül 404 milliárd forinton stagnált a piac díjbevétele. A nyugdíjbiztosításokra ráadásul új versenytárs vár: idén nyugdíjcélú államkötvénnyel áll elő a kormány, ami nyomást helyezethet a biztosítók értékesítési számaira még ezen a húzóterületen is. 

Az életbiztosítások alulteljesítése a szerződésszámon is tetten érhető, míg 2011 végén még 2,84 millió életbiztosítási szerződést kezeltek a biztosítók, 2018 végén már csak 2,39 milliót. 

Az életbiztosítások piacát (lévén, hogy nagy részük valamilyen megtakarítási termék) a bennük lévő vagyon, vagyis az életbiztosítási díjtartalékok szempontjából is megvizsgálhatjuk. Igazi fekete év volt ebből a szempontból is 2018: a nettó átértékelődés, vagyis a hozamteljesítmény -46 milliárd forint volt, miközben a nettó tranzakciós szám (nettó értékesítés) +20,2 milliárd forintra csökkent az egy évvel korábbi +26 milliárdról, aminél rosszabb teljesítményt utoljára 2013-ban mutatott fel a piac. 

A nemcsak folyamatosan, de dinamikusan is bővülő magyar lakossági megtakarítási piacon ezzel mára 3,6%-ra csökkent az életbiztosítások aránya, pedig egykor ez 5,5%-on is állt. 

A piac gyenge értékesítési teljesítményéért valószínűleg csak kis részben okolható az MNB etikus életbiztosítási szabályozása. Múlt keddi Biztosítás 2019 konferenciánk értékesítési szekciójának résztvevői 70%-ban úgy látták, az etikus életbiztosítási szabályozás (saját tapasztalatai szerint) sem az újonnan értékesített szerződések darabszámára, sem az átlagdíjára nem hatott jelentősen. Elsősorban a termékpaletta változott, a piaci hatások ehhez képest mérsékeltek voltak. Nagyon valószínű, hogy ahogy cikkünk bevezetőjében is utaltunk rá, mélyebben húzódó piaci okok állnak az életbiztosítások válságának a hátterében.

Forrás