Sokáig csak találgatni lehetett, hogy Magyarországon miért olyan magas a koronavírus nyers halálozási rátája. A 14%-os aránnyal ugyanis bekerültünk a legrosszabbul teljesítő országok közé. Az országos mérés adatai alapján azonban kiderült, amit eddig is gondoltunk: hazánkban nagyon sok koronavírusos eset maradt rejtve a hatóságok elől, és a halálozási ráta igazából nem is magas. Bemutatjuk azt is, hogy valójában mekkora lehetett a járvány hazánkban.

Nagyon különösek voltak a magyar adatok

Azt mindenki sejtette, hogy Magyarországon nagyon kevés koronavírusos beteget diagnosztizálnak. Vagyis, igazából sokkal több koronavírusos eset lehet/lehetett hazánkban, mint ahogy azt a hivatalos adatok mutatják/mutatták. Nem egyedi jelenségről van szó, minden országban kevesebb beteget diagnosztizálnak, mint amennyien valójában átesnek a víruson, hiszen sokszor tünetszegény a betegség, de azért azt lehetett sejteni, hogy Magyarország kifejezetten rosszul áll a betegek detektálásában.

Ezt lehetett gondolni abból is, hogy a nyers halálozási ráta folyamatosan emelkedett nálunk, és végül olyan magas szintre került (14%), mint a túlterhelt egészségügyi rendszerű országokban, ahol nem jutott megfelelő orvosi ellátás minden egyes betegnek. Nálunk azonban erről egyáltalán nem volt szó, a kórházakban minden koronavírusos beteget el tudtak látni. Vagyis, azok közül persze, akiket diagnosztizáltak.

Mindez Magyarországot teljesen egyedi helyzetbe hozta a világon májusra: viszonylag alacsony esetszám mellett kiemelkedően magas halálozási ráta. (A kép azóta annyival változott, hogy Jemen felzárkózott hozzánk, és már nálunk is sokkal kedvezőtlenebb adatokat produkál.) Ezt a helyzetet mutatta be a május végi cikkünk is, ahol rámutattunk, hogy az országok döntő többségében a koronavírusos betegek közül arányaiban sokkal többet talál meg a járványügy, mint nálunk. 

Csak minden 15. esetet diagnosztizáltuk

Az országos reprezentatív mérés adataiból tegnap kiderült, hogy valóban az alacsony detektálás a kulcsprobléma Magyarországon, májusig ugyanis 56 ezer ember eshetett át a koronavírus-fertőzésen. Ez még így is kifejezetten alacsony átfertőzöttséget jelent, azonban egészen más nagyságrend, mint amit a diagnosztizált esetszám alapján láthattunk. Abban az időszakban a diagnosztizált koronavírusos esetek száma 3500-3600 fő könyékén mozgott.

Ez azt mutatja, hogy kevesebb mint minden tizedik koronavírusos esetet diagnosztizáltak Magyarországon, egészen pontosan minden 14-15. esetet. Az országos mérés előtt is számos alkalommal rámutattunk, hogy az alacsony felderítettség állhat a nagyon kedvezőtlen magyar nyers halálozási arány mögött. Vagyis, ha több esetet tudtunk volna detektálni, máris kisebb lett volna a halálozási ráta, és beleillett volna a nemzetközi trendbe.

Legalább 10 ezer esetet kellett volna detektálni

Ebből viszont két kimenetel adódik:

1. a koronavírus sok esetben tünetszegényen zajlik, ezért sokan könnyen túlesnek a betegségen, így nem azonosították őket,
2. vagy a magyar járványügy a közepesen súlyos, illetve súlyos esetek egy részét sem diagnosztizálta.

Mindezidáig azt gondolhattuk, hogy „anekdotikus” információk azok, amelyek arról szólnak, hogy egyeseket érdemi tünetek mellett sem tesztelnek hazánkban, vagy hogy valakinek 14 napos, teszt nélküli „koronavírus-gyanús házikarantén” után a munkahelyén lesz végül egy pozitív tesztje (és ezután kerül bele a hivatalos statisztikába). Az országos mérés eredményei azt sugallják, hogy sok olyan beteg lehetett Magyarországon, akinek érdemi tünetei voltak, azonban mégsem tesztelték koronavírusra.

Nemzetközi kutatások szerint a koronavírus az esetek 80%-ában enyhébb lefolyású, 20%-ban azonban súlyosabb. Ha azt vesszük, hogy májusig 56 ezer fő eshetett át a koronavírus-fertőzésen hazánkban, akkor több mint 11 ezer diagnosztizált esetszámnál kellett volna tartanunk abban a hónapban, ha csak az érdemi tüneteket mutató eseteket szűri ki a járványügy, és az enyhéket/tünetszegényeket nem. Ezzel szemben az akkortájt regisztrált 3500-3600 fő még a harmadát sem teszi ki ennek a halmaznak. Vagyis a jellegzetes tüneteket produkálók akár kétharmada is rejtve maradhatott a hatóságok előtt. Ez részben magyarázható a lassú járványügyi felderítés mellett a bonyolult tesztelési protokollal (sokáig nem tesztelték azokat, akiknek nem volt pozitív kontaktszemélyük), végső soron a nemzetközi összevetésben hosszú ideig alacsony tesztszámmal. Az alacsony detektálásra egy elméleti lehetőség, hogy valamilyen okból a hazai populáció tünetmentesebben reagál a koronavírusra, (leggyakrabban a BCG-oltásra szoktak gyanakodni, vegyes kutatási eredményekkel), ezért került ki a járványügy látóköréből sok eset.

Helyreálló valós halálozási ráta

A koronavírusos lefolyása az esetek 1%-ában lehet halálos a kutatások szerint, ami 560 elhunytat jelenthetett volna Magyarországon májusig, ha az 56 ezer fertőzöttből indulunk ki. Ezzel szemben akkoriban 500 alatt volt a koronavírussal összefüggésben elhunytak száma hazánkban, ami jó teljesítménynek mondható az összes valódi esetből kiindulva. Magyarország ráadásul szélesen értelmezi a koronavírusban elhunytakat, vagyis, aki elkapta a vírust és bármilyen oknál fogva meghalt, azt koronavírusos halottnak tekinti, így a módszer megfeleltethető a nemzetközi kutatásoknak. Ezzel szemben vannak olyan országok, ahol csak bizonyítottan a koronavírus következtében meghaltakat sorolják be a statisztikába.

Összességében a legtöbb ország azt a módszert követi, amit hazánk is, vagyis a diagnosztizált koronavírusos elhunytakat a járvány áldozatának tekintik, függetlenül attól, hogy esetleg más tényezők is hozzájárulhattak a halálukhoz. Így elmondható, hogy

A VALÓS HALÁLOZÁSI RÁTA NÁLUNK IS VALAHOL 1% KÖZELÉBEN LEHET, SŐT TALÁN KISSÉ AZ ALATTI IS.

Ha léteznek is olyan esetek, akik elhunytak, de nem derült fény arra, hogy koronavírusosak voltak, biztonsággal állítható, hogy nagyon alacsony a vírus hazai tényleges halálozási rátája, hiszen a heti és havi halálozási adatok alapján Magyarországon nem haltak meg a koronavírus-járvány időszakában többen, mint a tavaszi hónapokban átlagosan szoktak.

Járványgörbe: "kicsit" magasabban húzódott

A magyar járványgörbét végtelenszer láttuk már. Néhány ezer beteget és pár száz elhunytat tartalmazott. Egészen a mai napig így nézett ki:

Most viszont bemutatjuk, hogy milyen lehetett a valódi járványgörbe, azt feltételezve, hogy a betegek megtalálásnak hatékonysága a járvány folyamán nagyrészt stabil maradt. Az alábbi ábrán látható, hogy milyen laposnak tűnik a diagnosztizált esetek száma (zöld vonal) ahhoz képest, amit a két különböző módszer szerint becsült valós összes esetszám alapján kapunk. A valós járványgörbe felrajzolásához az egyik esetben azt feltételeztük, hogy Magyarországon csak minden 15. beteget sikerül detektálni (narancssárga vonal), a másikban pedig az elhunytak számából vezettük vissza a megbetegedéseket (kék vonal), időben eltolva, 1%-os halálozási ráta mellett. Ez a két görbe mutatja, hogy valójában hányan eshettek át a koronavírus-fertőzésen hazánkban.

A napi összes új megbetegedés száma valójában pedig - nagy bizonytalanság mellett - valahogy így nézhetett ki:

A halálozások száma alapján becsült mutató bizonytalansága, hogy a betegség lefolyása eltérő hosszúságú (és nem képes megragadni a friss tendenciát), miközben az alacsony nominális szám miatt még a 3 napos mozgóátlag is jelentős volatilitást mutat. A diagnosztizált esetek száma alapján becsült mutató gyengesége viszont az, hogy az intézményi gócpontok detektálási napjait (kórház, idősotthon) felnagyítva mutatja be. Összességben az az érzésünk, hogy a járvány első felében - amikor gócpontok voltak bizonyos intézményekben - a halottak számából visszavezetett napi esetszámok adhatnak a valóshoz közelebbi képet, miközben az elmúlt hetekben a diagnosztizált esetekből számított érték állhat közelebb a valósághoz.

Tanulság

Magyarországon tehát alapvetően valószínűleg nem a kontaktkutatások és a koronavírusos esetek izolálása volt a legfontosabbak a járvány visszaszorításában (hiszen alig találtunk meg őket), habár ezek a tényezők is biztosan segítettek visszaszorítani a járványt. Sokkal inkább a korlátozó intézkedések lehettek hatásosak, amelyek nagymértékben csökkentették az emberek közötti érintkezéseket. 

Magyarország tehát sikeresen szorította vissza a koronavírus-járványt, amelyben kulcsszerepe lehetett a gyors és határozott korlátozó intézkedések bevezetésének (kijárási korlátozás, digitális oktatás, vásárlási idősáv, kötelező maszkviselés zárt tereknél). A 0,6-0,7%-os lakossági átfertőzöttség (56 ezer fő) azt jelzi, hogy a járvány kifejezetten visszafogott volt az országban.

Forrás