Rendszerüzenet
Mi tudjuk hová tartunk!

Mi tudjuk hová tartunk!

Határozott céljaink, tudatos elképzeléseink vannak a jövőt illetően, s reményeink szerint együtt, közösen olyan erőket mozgathatunk meg, melyre külön-külön képtelenek lennénk.

biztositasban-tettem-felre-de-kell-a-penz-mit-csinaljak-portfolio-cikk

2020.05.07

Biztosításban tettem félre, de kell a pénz, mit csináljak? - Portfolio cikk

Az elmúlt hónapokban nagyon komoly veszteségeket okozott az életbiztosításokban megtakarítóknak a koronavírus-pánik, különösen azoknak fájhatott a dolog, akik az elmúlt 1-2 évben kötöttek unit-linked megtakarítást. A látszólagos veszteségek ellenére nem érdemes csalódottan felrúgnunk hosszú távra szóló vállalásunkat, hiszen ezzel nemcsak gyakorlatira fordítjuk az elméleti veszteséget, hanem a visszavásárlás költségeivel fokozzuk azt, sőt, nyugdíjbiztosításoknál akár az adóhatóságnak való tartozást is felhalmozhatunk a teljes tőkevesztés mellett. 

Szerencsére számos módja van annak, hogy a veszteségeket kompenzáljuk vagy az életbiztosítás díjfizetésének terhét csökkentsük, ha netán erre szükség van.

 

Elégett a pénzem egy biztosításban, ideje menekülni?

A tőzsdékkel együtt a unit-linked (befektetési egységekhez kötött) életbiztosítások mögötti eszközalapok is megsínylették a koronavírus-válságot, alig néhány tucat olyan portfólió akad a piacon, amely pozitív hozammal tudta jutalmazni befektetőit az év eleje óta:

Különösen nehéz helyzetbe kerültek azok az ügyfelek, akik 1-2 éven belül indítottak megtakarítást és kockázatosabb eszközalapokba fektettek, hiszen az akár 60-80%-ra rúgó kezdeti költségek kifizetése után az újabb 20-30%-os veszteség nagyon kevés pénzt hagyott a befizetett rendszeres díjakból a számlájukon. Sajnos sok esetben a kockázatosabb alapokra pont az úgynevezett tanácsadók beszélik rá az ügyfeleket, mondván, hogy így ledolgozható a tetemes kezdeti költség.

Bár a költségekkel kombinált piaci veszteség jelentős lehet, ami miatt meginoghat a bizalmunk az általunk választott megtakarítási célú életbiztosításokban, nem érdemes pánikolnunk és lecserélnünk az eszközalap-portfóliónkat, vagy akár visszavásárolnunk a teljes életbiztosításunkat.

Ennek elsősorban három oka van:

  • a legtöbb életbiztosítási eszközalap, melyekbe befektethetünk egy unit-linked biztosításon keresztül, hosszú távú befektetésre optimalizált. A kockázatos eszközalapoknál bármikor előfordulhat, hogy egy mostanihoz hasonló piaci összeomlás jelentősen visszaveti egy-egy alap árfolyamát, viszont az így keletkezett veszteség mindaddig elméleti (nem realizált) marad, amíg ki nem szállunk az alapból. Hosszabb távon, ahogy ezt a tőzsdeindexeknél megfigyelhetjük, a legtöbb befektetési alap és eszközalap árfolyama korrigál, a mélyponton éppen ezért nem érdemes semmiképpen sem kiszállni. Csak akkor érdemes eszközalapot váltani, ha a kockázati kitettségünkön akarunk változtatni vagy ha úgy tapasztaljuk, hogy a portfóliónk a bikapiacon és a medvepiacon is, hosszú távon alulteljesít versenytársaihoz képest.
  • Ahogy az eszközalapok, a megtakarítási célú életbiztosítások is hosszú távra optimalizált termékek, a kezdeti, 2-3 éves időszak után jelentősen csökken a termékek költségterhelése, ezután nem kell már a 20-80%-os kezdeti költséggel számolnunk (a kezdeti költségek törvényi maximuma első évben 80%, második évben 50%, harmadik évben pedig 20% és bár nem jellemző széles körben, hogy a kezdeti költségterhelés önmagában ennyi, a többi költséggel együtt könnyen megközelítheti ezt az értéket). Több biztosító ráadásul bónuszokkal is kompenzálja az ügyfeleit, ha hosszabb, 10-15 éves időtávon, rendben fizetik a megtakarításukat.
  • A visszavásárlással még a számlánkon látszó veszteségnél is nagyobb mínuszt szenvedhetünk el, hiszen a biztosítók jellemzően plusz költségeket számítanak fel az eszközalapokból való pénzkivételért, illetve a szerződés megszüntetéséért, pénzkiutalásért.

Egy fokkal talán jobb helyzetben vannak azok, akiknek régebbi megtakarításuk van, ahol a kezdeti költségeket már többé-kevésbé ledolgozta a termék, az MNB 2017-ben implementált etikus életbiztosítási szabályozása előtt kötött biztosításoknál viszont a visszavásárlási táblázatok mögé rejtett költségek okozhatnak komolyabb veszteségeket:

Mi lesz így a nyugdíjpénzemmel?

Az elmúlt években az életbiztosításban való megtakarítás legnépszerűbb formája kétség kívül a nyugdíjbiztosítás volt, hiszen erre az éves befizetésünk 20%-ának megfelelő szja-jóváírást is kapunk, 130 ezer forintos összeghatárig. Ennek is két alfaja van, a befektetési egységekhez kötött (unit-linked) és a hagyományos / vegyes biztosítás, mely esetben a biztosító dönt a megtakarításunk elhelyezéséről. 

Sajnos a unit-linked nyugdíjbiztosítások eszközalapjait is megtépázta a tőzsdei vihar, itt viszont még nagyobb türelemre van szükség, mint a „sima” megtakarítási biztosítások esetén, hiszen

A NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSOKBÓL VALÓ KORAI KIUGRÁS AKÁR TELJES TŐKEVESZTÉSSEL IS JÁRHAT.

Ez azért fordulhat elő, mert a kezdeti költségek, visszavásárlási költségek és az árfolyamveszteség realizálása mellett a felvett adójóváírást is vissza kell fizetnünk, 20%-kal növelten.

Nagyon szélsőséges esetben tehát még az is előfordulhat, hogy így nemcsak elbukjuk az összes befektetett pénzünket, de még tartozásunk is keletkezik az adóhatóságok felé, nyugdíjbiztosítást tehát semmiképpen nem érdemes lejárat előtt felmondani, különösen akkor nem, ha még fiatal a szerződés.

Garantált hozamom van, de mégis buktam, ez hogy lehet?

A vegyes életbiztosításokban újonnan megtakarítóknak komoly meglepetés lehet, hogy a számlaegyenlegük mínuszos annak ellenére, hogy szerződésben rögzített „garantált hozamot”, úgynevezett technikai kamatot írnak jóvá a számlájukra.

Ennek semmi köze nincs a mostani piaci helyzethez, az oka mindössze annyi, hogy sajnos sok esetben nem hangzik el értékesítés közben, hogy a jóváírt hozam nem nettó, hanem bruttó összeg, vagyis az életbiztosító ugyanúgy előbb levonja a költségeket, majd utána írja jóvá a technikai kamatot.

MIVEL A LEGTÖBB GARANTÁLT HOZAMOS, HAGYOMÁNYOS / VEGYES MEGTAKARÍTÁSI CÉLÚ ÉLETBIZTOSÍTÁSNAK LÉNYEGESEN MAGASABB A KÖLTSÉGTERHELÉSE, MINT A GARANTÁLT HOZAM, EZÉRT ILYEN ALACSONY HOZAMKÖRNYEZETBEN NEM ÉRI MEG NYUGDÍJZÁRADÉK NÉLKÜL ILYEN BIZTOSÍTÁST KÖTNI.

Bár a legtöbb értékesítő előszeretettel hangsúlyozza, hogy a biztosító maga gondoskodik a pénz befektetéséről és az ügyfélnek ezzel nem kell foglalkoznia, a többlethozamot pedig kifizetik, azt kevésbé szokták hangsúlyozni, hogy a vegyes életbiztosításokban forgó pénzt többnyire állampapírokba, betétekbe fektetik. Ezekkel az eszközökkel az intézményi szereplők nem igazán tudnak a mostani kamatkörnyezetben olyan hozamot elérni, hogy a még 20 éves időtávon is 1,15-3,64%-os éves átlagos TKM-et kitermeljék.

Menekülés helyett…

Minden arra mutat tehát, hogy ha netán jelentősen csökkent a megtakarításunk elméleti értéke a tőzsdei turbulencia miatt, azt akkor is tartsuk és fizessük rendesen, hiszen ezek a termékek kifejezetten hosszú távra szólnak.  Ha viszont anyagi nehézségek miatt semmiképpen nem tudjuk ezt tovább vállalni, több lehetőség is adott a számunkra az általában jelentős veszteséggel járó visszavásárlás, szerződésmegszüntetés helyett:

  • Díjcsökkentés: a legtöbb biztosító ad arra lehetőséget, hogy futamidő közben levigyük a minimum díjig a biztosításunk rendszeres díját, általában erre először a kezdeti, 2-3 éves időszak után van lehetőségünk. Ennek a megoldásnak a hátránya az, hogy a kezdeti költségek nem csökkennek (ugyanis ezeket már a futamidő elején a szerződéses összeg alapján levonta a biztosító), így a teljes megtakarításunkra vetített összköltségteher aránya nőni fog.
  • Díjszüneteltetés: általában a kezdeti időszak után van lehetőségünk biztosítótól függően pár hónapra, fél, vagy egy évre díjszüneteltetést kérni a megtakarításunkra. Ebben az esetben nem jönnek a fizetési felszólítások, viszont a díjcsökkentéshez hasonlóan a költségeket továbbra is vonja a biztosító a befizetett összegekből (mellette a befektetésünkön persze hozam is keletkezik). Ha átmeneti pénzügyi gondokkal küzdünk, ez lehet a legjobb megoldás.
  • Díjmentesítés: néhány biztosítónál kérhetünk a szerződésünkre díjmentes leszállítást, vagyis azt, hogy a rendszeres díjat nem fizetjük tovább. Ennek eredménye általában az, hogy klasszikus biztosításnál a kockázati biztosítást és / vagy a kiegészítő biztosításokat elvesztjük, az alapbiztosítás biztosítási összege pedig lecsökken. Unit-linkednél nem feltétlen vesztjük el a kockázati biztosítást és / vagy a kiegészítő biztosításokat. A költségeket tovább vonják, majd tartam végén megkapjuk az aktuális egyenlegünket. A díjszüneteltetéssel ellentétben itt nincs lehetőség adott idő eltelte után (fél év-egy év) újra rendszeres díjat fizetni. 
  • Kötvénykölcsön: a befizetett díjak terhére ritkább esetben kérhetünk a biztosítótól kötvénykölcsönt, amit a későbbi rendszeres díjfizetéssel kell majd fedeznünk. A meglévő költségek mellé ez általában még plusz költséget (kamatot) jelent.
  • Rendszeres díjfizetés a többletbefizetésekből: néhány biztosító arra is kínál módot, hogy írásbeli beleegyezésünkkel a rendszeres biztosítási díjat levonják a felhalmozási egységekből, illetve az eseti számlára történt többletbefizetésekből.
  • Részleges visszavásárlás: a kezdeti időszak (jellemzően az első 1-3 év) után van arra is lehetőségünk, hogy részlegesen, a szerződés megszüntetése nélkül vásároljuk vissza az életbiztosításunkat, némi plusz költségért cserébe. Ilyenkor sem érdemes a rendszeres díjakhoz hozzányúlni (hanem a felhalmozási egységekhez és az eseti számlához), hiszen a díjhátralék szankciói itt is felmerülnek.

 

Forrás