Most dőlhet el, hogy a koronavírus-járvány elindít-e egy valós struktúraváltást a magyar állami egészségügyben – vélekedett Végh Attila a Portfolio-nak nyilatkozva. Az Európában is elismert kórházláncigazgató és válságmenedzser szerint nem kérdés, hogy átalakításra szorul az ágazat idehaza, és a járvány következményei meggyorsíthatják a folyamatokat. 

Itt a lehetőség!

Végh Attila az egészségügy átalakításával kapcsolatos felvetéseinkre reagálva leszögezte, hogy rövid távon természetesen a járvány kezelésén van a hangsúly, ami válságmenedzselést, logisztikai feladatokat jelent (beszerzés, kapacitások növelése, triázs, tesztelés stb.). Ezt követően jöhetnek viszont a komplexebb reformok: hogyan alakítjuk át a magyar egészségügyet.

A mostani válság is bebizonyította, hogy az ország egyik Achilles-sarka az egészségügy, és ennek átalakítására most történelmi lehetőség adódik

– fogalmazott.

Végh Attila több nagy európai kórházlánc és egészségügyi rendszer válságmenedzselését vezette, mint elnök-vezérigazgató. Hangsúlyozta, hogy a krízishelyzetek sok olyan változtatásra adnak lehetőséget, amelyek békésebb időkben, a komplex ellenérdekeltségi rendszerek miatt, nem lehetségesek. Azt vallja, hogy

never waste a good crisis.

"Egy válság mindig lehetőségeket rejt a nagyobb, komplexebb reformok végrehajtására. A következő fél évben határozott lépésekkel és világos tervekkel sok korábban talán nehezen megvalósítható változást lehet megvalósítani, amiből politikai előnyt is kovácsolhat a kormány" – vetítette előre.

Végh Attilával legutóbb arról beszélgettünk, hogy milyen következményei lehetnek rövid és hosszú távon a járványnek:

Szépen sorban

Mindezek fényében lapunknak adott interjújában megfogalmazott néhány pontot, amelyek mindenképp hasznosak lehetnek egy reformkísérlet során.

1. Az egyik alapvető feltétele a rendszer újjáépítésének a transzparens adatközlés a betegek ellátásának biztonságosságáról, például a mortalitás vagy a kórházi fertőzések hiteles mérése és publikálása intézményenként. Ezek az adatok már rendelkezésre állnak, de a közvélemény nem tud hozzáférni és azokat értelmezni. Ezt a fajta transzparenciát sok helyen használják Európában az ellátás biztonságosságának a növelése érdekében. Hasonlóképpen fontos lenne az ellátásminőség további két dimenzióját, a betegelégedettséget, és az ellátás eredményességét (outcome) mérni és publikálni.
2. Az elmúlt hónapokban a figyelem középpontjába került a kórházak adóssága, ami évente körülbelül 80 milliárd forint értékben termelődik újra. A hosszabb távú gazdálkodás és fenntarthatóság fontos kérdés, és nem csak Magyarországon probléma. Angliában például az adósság kordában tartása és a gazdálkodás szigorú ellenőrzése érdekében bevezettek egy olyan rendszert, ami a gazdálkodás hatékonyságát és a menedzsment teljesítményét méri. A gazdálkodáseredményességi mutatók alapján négy kategóriába sorolják a kórházakat: kiválóan, megfelelően, nem megfelelően és nagyon rosszul menedzselt intézményeket különböztetnek meg. Az utolsó két kategóriába tartozó intézmények esetén heti, illetve havi teljesítmény-ellenőrzést végeznek, és amennyiben nem sikerül javítani a teljesítményen, új vezetést jelölnek ki. Ilyen súlyú személyi felelősségre vonás esetén fontos, hogy a szubjektív véleményeken alapuló döntések helyett transzparensen követhető objektív mutatók alapján értékeljék a menedzsment munkáját. Ez abban is segít, hogy kiderüljön kik a legjobbak, akikről példát lehet venni, és kik azok, akik a feladatra nem alkalmasak. Ez az osztályozás más állami intézmények teljesítményénél is bevett gyakorlat. Például az iskolák esetén az éves osztályozás még a helyi ingatlanárakra is hatással van: szívesebben költöznek ez emberek jó minőségű állami intézmények közelébe. Ilyen jellegű átláthatóságra és politikailag is független felügyeletre itthon is nagy szükség lenne.
3. A kórházi osztályok átalakítása, átprofilozása is elengedhetetlen. Az egyik legnagyobb európai kórházlánc, a Capio korábbi volt elnök-vezérigazgatójaként az a véleménye, hogy meg kell határozni bizonyos komplex ellátások, beavatkozások és műtétek esetében az éves minimális számot, és ahol ezt nem tudják teljesíteni, ott azokat nem szabad végezni. Ennek a betegbiztonságosság a legfőbb oka: ahol évente csak néhányszor operálnak valamit, ott nem szereznek rutint, magabiztosságot és felkészületlenek az esetleges szövődményekre. A minimális volumen számok nemzetközileg meghatározott értékek, és Európában sok helyen alkalmazzák a kórházak átalakítására és átprofilozására. Bizonyos magas szintű sebészeti ellátások központosítására van szükség jól felszerelt megyei vagy központi kórházakban, ahová bárki, szükség esetén 30-45 percen belül eljuthat. Egyes esetekben ez a jelenleginél hosszabb utazást jelent, de cserébe gyakorlott teamek, jól felszerelt infrastruktúra mellett végeznék ezeket a beavatkozásokat.
4. Elengedhetetlen az alapellátás megerősítése is, ennek kapcsán a praxisközösségek további ösztönzését emelte ki. A végső cél, hogy a kis, különálló háziorvosi praxisokat felváltsák a professzionálisan szervezett, komplex szolgáltatással is rendelkező járóbetegellátó-közösségek. Ez azt tenné lehetővé, hogy a háziorvosok egy a jelenleginél szélesebb körű éllátást tudjanak helyben végezni, beleértve komplexebb diagnosztikai és bizonyos szakellátói feladatokat. Ezek a lakóhely közvetlen közelében elérhetőek legyenek.
5. Az egészségügy digitalizációjának felgyorsítására is szükség van. Az EESZT ebbe az irányba mutat, és a telemedicina alkalmazásáról szóló rendelet is gyorsan megjelent a járványügyi helyzetben. Ezen túlmenően szükség van az online foglalási rendszerek széles körű elterjesztésére és online tünetellenőrző platformra. Fontos lenne, hogy a betegútszervezés ne elméleti, hanem gyakorlati módon is megvalósuljon: ezekre sok országban egy központi foglalási rendszert hoznak létre, ami egyben ún. triázsként is működik. Amikor orvosi ellátásra van szükség, de nem azonnal (ilyenkor mentőt kell hívni), egy központilag szervezett és jól képzett diszpécser szolgálat segít a betegeket a legmegfelelőbb helyre elirányítani. Ez nagy segítség, mert a betegek gyakran nem tudják hova forduljanak adott problémával. Ez a rendszer anomáliáit is orvosolja, például az SBO-k vagy a háziorvosok túlterhelését csökkenti az oda nem való problémák kiszelektálásán keresztül. Az ilyen telefon- és applikáció alapú megoldások is már relatíve gyorsan bevezethetők Magyarországon.
6. Az európai szakember szerint a betegbiztonság és a kórházak gazdaságossága szempontjából fontos lenne az egynapos sebészet arányának további növelése. Ebben fontos szerepet játszhatnak a finanszírozási ösztönzők, valamint az orvosok mellett az egészségügyi szakdolgozók képzése.
7. A kórházi beszerzések központi koordinálása is fontos lenne. Magyarországon a legtöbb kórházat az ÁEEK tartja fent, az egyházi, alapítványi és magánkórházak kivételével. Ez több, mint kilencven intézmény, ami a magyarországi kórházkapacitások több, mint 90%-a. Ezeket egyfajta „kórházlánc” módján lehetne irányítani, ahol az egyik nagy lehetőség a költségek csökkentésére a koordinált beszerzés. Ez azzal jár, hogy rengeteg eszköz esetében el kellene dönteni, hogy milyet és hány fajtát vehetnek az intézmények (standardizálás). Egy ilyen döntésnek köszönhetően ugyanis egy-egy termékből nagy mennyiségű rendelést lehetne leadni, ami árleszorító hatású. Ennek nyilván előfeltétele a transzparens, teljesen online közbeszerzési kiírás, és annak nyomon követhetősége, a verseny erősítése.
8. A szakember a jelenlegi válság egészségügyre kifejtett hatásai közül kiemelte, hogy annak egyik fontos tanulsága az egész világon az állami egészségügyi kapacitások megerősítése. Ilyen változás Európa szerte a magánszolgáltatók bevonása az egyszerűbb elektív ellátások körébe, előre rögzített, szigorú minőségi adatok mentén, ezzel is tehermentesítve az állami kapacitásokat. Ha a szerződött magánszolgáltató nem hozza a várt minőségi mutatókat (komplikációk száma, reoperációs ráta, stb.), akkor azzal azonnal fel kell mondani a szerződést. Egy ilyen megoldással mindenki nyerhet: az adott beavatkozásra szakosodott magánszolgáltatók jobb minőségben és költséghatékonyabban nyújtják az adott ellátást. Magyarországon ez már a gerincműtétek esetében megvalósult, ahol a gerincgyógyászat jelentős részét egy magánszolgáltató látja el. Svédországban, a tervezett csípő, térd, szürkehályog műtétek nagy részét az állami biztosítók kiszervezték a magánszektorba, így az állam alacsonyabb áron vesz jobb szolgáltatást, és a betegek minőségi ellátást kapnak. Ebben a helyzetben a versengő állami intézmények bevételük egy részét ugyan elvesztenék, de ez felgyorsíthatja az átprofilozást annak érdekében, hogy az állami kórházak a komplexebb, akut ellátásra koncentrálhassanak, amire a koronavírus kapcsán is nagy szükség van. A népesség elöregedése, az akut betegségek komplex ellátása, a járványok és a krónikus betegségek növekedése a jövőben ezt még szükségesebbé teszik. Arra is felhívta ennek kapcsán a figyelmet, hogy a rendszer lerablásának és kihasználásának elkerülése érdekében fokozatosan szabad csak haladni ezen az úton, például egyszerre csak egy új beavatkozásnál lehet tesztjelleggel bevonni a magáncégeket. Ehhez nyilván arra is szükség van, hogy a magánszolgáltatók felnőjenek erre a feladatra, és konzisztensen magas minőségben és nagy volumenben végezhessenek bizonyos beavatkozásokat.
9. Egyúttal egy jól definiált szabályozást javasol a lakásrendelőkkel kapcsolatban. Ennek egyik eleme a már folyamatban lévő EESZT rendszerhez történő csatlakozás. Ezeket a piaci szereplőket a gyakorlatban szorosabban ellenőriztetné a független felügyeleti szervvel, az állami minőségbiztosítási indikátorokhoz hasonló mérőszámok mentén, az átláthatóság megteremtése érdekében. Ezzel is védené az állam a betegek egészségét és biztonságát, mivel jelenleg sok esetben a páciens nincs tisztában azzal, hogy valójában mit kapott az egészségügyi magánszolgáltatás keretében és sokszor nincs ennek nyoma, így utólag sem számonkérhető.
10. Az egészségügy finanszírozásának átszervezése fontos feladat Magyarországon. Egyre nagyobbak azok az összegek, amelyeket a betegek, és/vagy munkaadóik a magánszolgáltatókra költenek. A betegek és az állami szektor tehermentesítése szempontjából is fontos lenne, a preventív medicina, a diagnosztika, a kényelmesebb hotelszolgáltatások igénybevételére bevezetni a kiegészítő biztosítás intézményét. Ennek köszönhetően az állami intézmények is plusz pénzhez juthatnak. Ez megvalósítható úgy, hogy ne alakuljon ki kétszintű egészségügy: az ellátás minőségében nem lehet különbség, de bizonyos államilag nem finanszírozott hotel- és kiegészítőszolgáltatások biztosítási alapon megvásárolhatóak legyenek. Erre komoly igény lenne, és új forrásokat vonna be az egészségügybe.
11. A hálapénz visszaszorításával kapcsolatban Végh Attila két feltételt említett. Az egyik, hogy az ingyenes egészségügy mellett a betegek számlát kapjanak az ellátásról az állami intézményekben is, melynek köszönhetően jobban értékelik a szolgáltatást. A másik, hogy elkerülhetetlen a versenyképes fizetés biztosítása az egészségügyben dolgozók számára.

Forrás