National championnek nevezik az angolban egy-egy ország nemzetközi szinten is jegyzett nagybankját vagy más iparági piacvezetőjét, amilyen Magyarországon például az OTP. Ezzel szemben zombi banknak hívják azokat a rossz költséghatékonysággal és döglött üzleti modellel küzdő szereplőket, amelyek nem termelnek értéket tulajdonosaiknak, ilyen volt 5-10 évvel ezelőtt a magyar bankoknak mondjuk a fele. 

A pletykaként hosszú évek óta keringő, de csak tegnap hivatalossá vált Takarék-MKB-Budapest Bank összeolvadási tervből mindkét szélsőség, egy national champion és egy túlméretezett zombibank is kikeveredhet.

Egyelőre nem jelent meg a Takarékbank tavalyi éves beszámolója, ezért ebben a cikkünkben még a három bank részletesebb számainak elemzése nélkül, nagy vonalakban értékeljük a tegnapi bejelentést, miszerint

TANÁCSADÓK BEVONÁSÁVAL MEGVIZSGÁLJA A TAVALY EGYESÜLT TAKARÉKBANK, A SZINTÉN TAVALY TŐZSDÉRE VITT MKB BANK ÉS A PRIVATIZÁCIÓ ELŐTT ÁLLÓ BUDAPEST BANK AZ EGYMÁSSAL VALÓ RÉSZLEGES VAGY TELJES EGYESÜLÉS LEHETŐSÉGEIT.

Mondani se kell, hogy mivel egyelőre a lehetőségek vizsgálatáról van csak szó, ügyfélként nagyon korai érdeklődni a bankfiókban, mi lesz a pénzemmel. Erre amúgy is az a sztenderd válasz, hogy semmi: az ilyen átalakulások a legritkább esetben érintik érdemben a meglévő ügyfelek pénztárcáját.  

Miért éppen most?

Három-négy éve már, hogy először hallottuk állami és banki körökből a három banki szereplő egyesülésének szándékáról szóló pletykát, konferenciáinkon, azok bankvezéri panelbeszélgetéseiben és közönségszavazásain is rendre előjött a téma. Sokáig azonban egyáltalán nem tűnt reális és pláne aktuális lehetőségnek ez, hiszen mindhárom banknak megvolt a „maga baja”:

• a 2010-es évek első felében minden idők talán legnagyobb hazai, több százmilliárdos banki veszteségeit felhalmozó MKB Bank a Bayerische Landesbank tulajdonából állami kézbe, 2014 végén szanálás, 2015-ben pedig átstrukturálás alá került, kormányközeli szereplők számára privatizálták (jórészt később is csak részben megismert befektetők magántőkealapjain keresztül, ma ebből Mészáros Lőrinc és felesége valamivel 50% alatti részesedése ismert), az állami mentőövért cserébe pedig az Európai Bizottság 2019 végéig erősen korlátozta számára a hasonló tranzakciókban való részévételt,
• a hajdan több mint 200, de még a válság után is több mint 100 szereplőt számláló takarékszövetkezeti szektor 2013-ban elindult integrációja rendkívül lassan, jogi, informatikai és pénzügyi nehézségektől nem mentesen haladt csak előre, hogy aztán sokára, 2019 novemberében érjen a teljes egyesülés fázisába az új Takarékbank elindulásával, az egykori FHB-val (ma Takarék Jelzálogbank) közösen,
• a Budapest Bankot 2015-ben drágán, 196 milliárd forintért vette meg a GE-től a magyar állam, kinyilvánítva, hogy legalább ennyiért hajlandó csak megválni tőle, a bankok működési környezete azonban csak nagy sokára ért abba az értékteremtő fázisba, hogy ezt reális célkitűzésnek lehessen nevezni. Miközben az állam megkérné a Budapest Bank árát, az is nyilvánvaló, hogy tőkeerős külföldi tulajdonosnak még véletlenül sem értékesítené a bankot. A vagyona nagy részét egyetlen bankra feltevő tőkeerős hazai vásárló pedig természetszerűleg nem akad.

A Takarékbanknál és az MKB-nál egyértelműen idén jött el tehát annak ideje, hogy érdemben beszélgetni lehessen az összeolvadásról. A Budapest Bankot az EBRD-vel kötött szándéknyilatkozat alapján már 2018 februárjáig értékesíteni kellett volna, és a bank készen is állt volna erre, de mivel ez csak szándéknyilatkozat, jogilag természetesen semmire sem kötelezte az államot, így kivárhatta, míg tényleg tisztázódik a helyzet a két másik hazai tulajdonú pénzügyi csoport háza táján.

Mi mozgatja az összeolvadást?

Három szempontot emelnénk ki a tulajdonosok lehetséges motivációival kapcsolatban:

• Tőkeerős bizalmi befektető hiánya: nem egyszerűen arról van szó, hogy senki sem adna ki Magyarországon 200 milliárd forintot a Budapest Bankért, hanem arról is, hogy a bank (különösen a magyar gazdaságpolitikai környezetben) rendkívül kockázatos üzem és a magyar pénzügypolitika iránt teljes befektetői bizalmat igényel. Ennél jóval kisebb összeget is nehéz volt összegereblyézni az MKB Bank 2016-os, 37 milliárd forintért történt privatizációjakor. Az állam tehát olyan megoldást keres, amely nem egyszeri nagy készpénzes tranzakcióval, hanem valamilyen részvénycserés megoldással adja új tulajdonos kezébe a Budapest Bankot. Az MKB Bank számára a maga 189 milliárdos tőkéjével például nem reális a több mint 150 milliárdos saját tőkéjű és közel 200 milliárdos vételárú Budapest Bank megvásárlása.
• Méretgazdaságosság: önmagában egyik bank sem igazán értékes és vonzó, együtt viszont már a költségszinergiák kihasználásával bőven azok lehetnek tulajdonosaik számára. Az eredménykimutatások sok mindent elfednek, fontos tisztázni ezért, hogy három rossz költséghatékonysággal működő bankról van szó. Szerves fejlődéssel értékelhető profitabilitást elérni nagyon nehéz a magyar piacon, a ciklus átlagához igazított (a bruttó hitelállomány 1%-át megközelítő) kockázati költségszint mellett ez lényegében a nagybankok közül az elmúlt öt évben csak az OTP-nek, a K&H-nak és az UniCreditnek sikerült (miközben a Budapest Bank megtérülése egészen tűrhető szintről csökkent mára kevésbé elfogadható szintre).  A Budapest Bankot sokáig a magyar bankszektor ékszerdobozának tekintették, ám eszközarányos költségei kifejezetten magasnak számítanak (ezt magas retail marzsból tudta kigazdálkodni), jelentős költségcsökkentés nem történt hosszú ideje a banknál. Az MKB Bank költséghatékonysági mutatói nagyot javultak az elmúlt 5 évben az EU-nak tett vállalások formális teljesítésével, emögött azonban feltételezésünk szerint részben a működési költségek elszámolásának számviteli elhalasztása (pl. opex helyett capex alkalmazása), részben pedig ügyes treasury műveletek állhatnak. A Takarékbanknál pedig nem kell hosszan részletezni a magas költségszint okát: a csoport 750 fiókot működtet, ami kétszerese a jóval nagyobb OTP fiókhálózatának. Iparági benchmarkok szerint a három bank egyesülése papíron akár 40%-os költségmegtakarítást is hozhat eddigi aggregált költségbázisukhoz képest, ehhez azonban politikai szempontból is fájdalmas leépítésekre lehet szükség: az egy helyen működő fiókok megszüntetése mellett egyes járások banki kiszolgálásának teljes megszüntetésére és nagyszabású létszámleépítésekre is szükség lehet.
• A bankszektor értékteremtő konszolidációja: nem a magántulajdonosok, inkább az állam, különösen az MNB sokat hangoztatott szempontja volt az elmúlt években, hogy szükség van a magyar bankszektor szereplői létszámának radikális csökkenésére. Ennek persze csak akkor van értelme, ha nagyobb hatékonysággal és magasabb szolgáltatási színvonallal tudja ellátni a szektor a feladatait. A takarékszövetkezeti szektor hosszú évek óta integrálódik, ám ennek a költségszintben látható eredményeire egyelőre várni kell, a versenyt pedig önmagában a kisebb szolgáltatói létszám nem élénkíti (sőt, inkább csorbíthatja). Az értékteremtés szempontjából a leendő tulajdonosok motivációi sem mellékesek: egy tulajdonos nemcsak a kivett osztalékon, hanem az érdekkörébe (jogilag nem feltétlenül saját tulajdonába) tartozó, a bankkal beszállítói, hitelezési stb. kapcsolatban álló cégeken keresztül (pl. torzított árazással) is képes értéket elvonni a bankból, ami nem vagy jóval kevésbé transzparens. A konszolidáció révén átalakuló tulajdonosi körnek tehát nemcsak a „hovatartozása”, hanem a pénzügyi és politikai motivációrendszere is érdekes, a konszolidációval történő értékteremtés iránya (ügyfelek vagy tulajdonosok) illetve a kettő aránya sem mellékes.

Mikor jön az új szuperbank?

Bár hivatalosan még csak vizsgálják a felek az egyesülés lehetőségeit, az összeolvadás szilárd elhatározásnak tűnik, vélhetően annak technikai (első körben a jogi és pénzügyi) megvalósításáról zajlik a megkezdett szakértői-tanácsadói elemzői munka. A tranzakció előkészítésében ez most a legkeményebb dió, erről folynak a három bank menedzsmentje és persze legfőképp a tulajdonosai közötti egyeztetések.

A bankholding menedzsmentje:
A társaság leendő elnök-vezérigazgatója Vida József (Takarékbank), az igazgatóság tagjai Balog Ádám (MKB), Lélfai Koppány (Budapest Bank), Bencze András (Takarékbank), Tajthy Attila (SZHISZ) és Vida József (Takarékbank).

Az összeolvadás bejelentését követheti csak a back office folyamatok párhuzamosságainak megszüntetése, a fiókhálózatok racionalizálása, az informatikai alaprendszerek és szolgáltatási felületek, a marketing, stb. összefésülése, utóbbi részeként egy új név megtalálása. Az összeolvadás ezen folyamatai banki forrásaink szerint 3-5 évet is igénybe vehetnek (annak ellenére, hogy a Takarékinfo Zrt. már számos informatikai fejlesztést egyszerre végzett mindhárom banknál az utóbbi években), egyes informatikai háttérfolyamatok pedig akár évtizedekig is különállóan, de közös „layerrel” futhatnak.

Milyen lesz a bank?

A Takarék Csoport és a Budapest Bank elsősorban a retail (lakosság és kkv) fronton erős, az öt legtöbb lakossági bankszámlával rendelkező nagybankok közé tartoznak. Mindketten országos lefedettségűnek tekinthetők, de a vidék elérésében természetesen a Takarékbank a legjobb. Az MKB Bank hagyományosan a nagyvállalatok bankja volt erős privátbanki kiszolgálással, viszonylag későn (a 2008-as válság előtti években) felépített lakossági üzletággal, e téren nem hozott látványos áttörést az elmúlt néhány év. A Budapest Bank és az MKB együtt a lízingpiacon érhet el jelentős piaci részesedést, de alapkezelői tevékenységük is jelentős. A retail üzletágon belül a Takarék Csoport elsősorban a jelzáloghitelezésben, a Budapest Bank pedig a fogyasztási hitelek területén rendelkezik a piaci részesedését meghaladó jelenléttel. Utóbbi épp ennek köszönhette kimagasló megtérülését (ennek összetevői között főleg magas kamatmarzsát).

ÖSSZESSÉGÉBEN TEHÁT EGY OLYAN UNIVERZÁLIS NAGYBANK JÖHET LÉTRE, AMELY MINDEN LÉNYEGES BANKI TERÜLETEN RENDELKEZIK KITERJEDT ÜGYFÉLBÁZISSAL ÉS TAPASZTALATOKKAL. HITELPORTFÓLIÓJA ÉS TERMÉKMIXE ALAPJÁN SIKERES BANKKÁ VÁLHAT, EHHEZ AZONBAN A KÖLTSÉGSZINERGIÁK MÁR-MÁR KEGYETLEN KIHASZNÁLÁSÁRA (FIÓKHÁLÓZATOK VISSZAVÁGÁSA, LEÉPÍTÉSEK, STB.) LENNE SZÜKSÉG.

Ami a leendő tulajdonosi kört illeti, ebben nem szükségszerű, hogy nagy horderejű változás következzen be: az MKB és a Takarékbank jelenlegi tulajdonosi köre számára egy kisebbségi állami tulajdonos védőernyőként kapóra is jöhet, valószínűsíthetően akár egy közel 30%-os állami részarány mellett.

Az egyértelmű, hogy az ország második legnagyobb bankjáról beszélnénk: a Takarékbank, az MKB és a Budapest Bank összesen csaknem 1,9 millió ügyfelet szolgál ki, országosan, a hazai bankfiókhálózat közel felét, több mint 920 fiókot működtetnek, együttes mérlegfőösszegük megközelíti az 5800 milliárd forintot.

Összehasonlításképp: az OTP magyarországi mérlegfőösszege 10 500 milliárd forint felett van, a harmadik helyre szoruló K&H-é közel 3200 milliárd forint (más összehasonlító számokkal az összes tavalyi banki beszámoló megjelenését követően, várhatóan a jövő héten jelentkezünk). Az OTP mögött tehát jelentősen elmaradna az új "szuperbank" a méretét tekintve, és mivel kicsi a banki ügyfelek mobilitása, öldöklő versenyre sem számíthatunk a két nagybank között, mindenesetre erős motiváció lehet az összeolvadók előtt, hogy az OTP legnagyobb hazai versenytársát készülnek létrehozni.

Forrás